2. fejezet

                                                         2. Fejezet

                                                /Gregor Schlierenzauer szemszöge/
A norvégiai hétvége után, valamennyire kivertem a fejemből Sandrát és  gondoltam meglátogatom  pár barátomat, úgyis ritkán találkozunk , mert folyton úton vagyok.A síugrók élete már csak ilyen.....
Épp az egyik lány barátomhoz csöngettem, de még nem nyitotta ki , így bekiabáltam.
-Zsucy!!!
Már készültem elmenni mikor kinyitották.Egy számomra teljesen idegen lánnyal találtam szemben magam.
-Óóóóóó, te nem Zsucy vagy!!!-csak ennyit tudtam kinyögni.
A lány hirtelen számomra ismeretlen nyelven kezdett beszélni.Ekkor valami pánikszerű érzés kapott el, és nem tudom , hogy mért, de hirtelen rávágtam az ajtót.De egy pillanat alatt meggondoltam magam.Lehet ,hogy néha a tudatomon kívül nem vagyok magamnál......
Kinyitottam az ajtót és megint a lánnyal találtam szemben  magam.Legalább olyan furcsa arcot vágott,mint én ,de ezúttal a saját nyelvemen szólalt meg.
-Helló!Kit keresel???-kérdezte és furcsán rám meredt.
-Ö ö ö, Zsucyt!Mmmmm  igen Zsucyt! - válaszoltam bizonytalanul.
Ekkor egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Hmm , igen Zsucy.Hát persze ,hogy ,hogy nem jutott eszembe.....-és elkezdett magán nevetni.
-Zsucy most nincs itthon.De mondom majd neki , hogy keresték.Üzensz neki valamit??
Kapásból rá kellett volna vágnom valamit , de nem tudtam.Annyi mindent akartam mondani , hogy nem tudtam hol kezdjem.Pár másodpercig csak bámultam rá aztán észbe kaptam.
-Nem köszi!Amúgy Gregor vagyok.Gregor Schlierenzauer.-s nyújtottam a kezem.
-Jasa Whor.-mondta és megrázta a kezem.
-Hát ö ö akkor ö én megyek is.-dadogtam
Elköszöntem majd a kocsim felé vettem az irányt, de úgy éreztem még nem tudok eleget.Visszamentem és újra csöngettem.Ajtót nyitott.Arca meglepett volt.Nekitámaszkodtam az ajtófélfának és kissé előre dőltem.
-Tulajdonképpen hol is van Zsucy???
Huncutul elmosolyodott majd behívott.
Elmondta , hogy ő Grönlandon kutató és jó régen nem mozdult ki az országból.Zsucy mellett Alex Stöckl is jó  egy jó ismerőse és már 3 éve nem látta.Zsucy attól félt , hogy talán soha nem jön haza Ausztriába.
Így most lakást cseréltek 1 hónapra.
Sokáig beszélgettünk, de nem akartam  a terhére lenni, így elmentem.Közben elkértem a telefonszámát.
Talán egyszer elhívhatom randizni.
Mikor hazaértem tébláboltam kicsit anya körül majd elindultam lefeküdni.
Mivel holnap már megint edzünk,  mert mindjárt itt a világkupa 2. állomása , nem lehetek fáradt.
  

                                    A kunnsamoi egyéni verseny napján

                                  /Thomas Morgenstern szemszöge/
Nem kedvencem ez a sánc.Eleve  a finnországi sáncokat nem szeretem.Mind olyan szelesek , mert nincs szélfogóháló.
De ez most nem lényeges.Engem és Simit  is nagyon meglepett , hogy Gregornak milyen jó kedve van.
Minden szabad percében a telefonját nézi.
Talán kibékültek?? Vagy újra szerelmes??

                                               /Kb.  20 perccel később/
Ilyenkor az ugrás előtt már semmire nem gondolok, úgy ahogy az ugrás közben sem.
Az ember csak repül, repül, repül és repül.Ez most is így volt , de az ugrás hossza valahogy nem sikerült.
A minőségi pontok rendben voltak, de a távolság nem igazán.Nem jutottam be a 2. körbe.
A lécek alatt nem éreztem semmit, de néha van egy rosszabb nap....
Mivel főleg Gregornak, de a többieknek is jól sikerült a verseny, az összetettben visszacsúsztam a 3. helyre.
Talán majd a következő Világ Kupa jobb lesz.......



U.I.:rem tetszik és bocsi a hibákért ha vannak .))
(sztem nem lett ez most a legjpbb)
pusziiii
Megi :)